Grammatikák:

Rudolf és Ursula Hoberg: Német nyelvtan. A magyar kiadás alkotó szerkesztője: Földes Csaba. Budapest: Akadémiai Kiadó/Mannheim: Dudenverlag 2002, ISBN 963-05-7809-0.

Uzonyi Pál: Német nyelvtani lexikon. Budapest: Corvina 2001, ISBN 963-13-4938-1.

 Helyesírás (Orthographie)
A német helyesírás reformja

Az 1960-as évektől egy bizottság saját érvei szerint összhangba akarta hozni a német nyelvű országok helyesírását. Az eredmény, melyet az 1990-es évek végén hoztak nyilvánosságra az lett, hogy tudatosan különbségeket hagytak meg (Geschoss és Geschoß Ausztriában), emellett igen sok összetett igét angol mintára különírandóvá tettek, amivel kritikusok szerint ezeket az önálló jelentéssel bíró szavakat gyakorlatilag megsemmisítették, ezzel szegényítve a nyelvet. (pl. alleinstehend, allein stehend = egyedülálló vagy egyedül álló).

A helyesírásról a viták a mai napig folynak, így egyelőre a ß használatával kapcsolatos reformokat érdemes bemutatni:
rövid magánhangzó után mindig -ss, pl: muss, Schluss, Fluss etc.
hosszú mgh. és diftongus (kettőshangzó) után ß: Bußgeld, Spaß, äußerst,
Svájcban a ß-t nem használják.