Grüne woche

Végy egy tucat Foodapestet és egy OMÉK-ot, gyúrd őket össze, a tetejére szórj friss dísznövényeket, majd egy jókora vásárcsarnok-ban nyújtsd ki a masszát tízhektárosra. A Zöld Hét Berlin egyik téli csemegéje, amely hidegen tálalva egy bő hétig is eláll. 
 
 
Nem éppen friss találmány - idén 80 éve rendezik meg minden évben Berlinben a Nemzetközi Zöld Hét fedőnevű vásárt.

Ilyenkor az élelmiszeripar, mezőgazdaság és kertészet képviselői egy óriási fedél alatt fogadják a látogatók százezreit, akik jókedvűen, kóstolgatva, ismerkedve hömpölyögnek végig a kiállítás sorain. Idén 53 ország 1600 kiállítója gondoskodott a látni-, harapni- és innivalókról.

A hagyományosan januári hidegben megrendezett esemény első pillantásra szembeötlő furcsasága a bejáratban felállított tábla volt, amely az állatról emberre terjedő betegségekre figyelmeztetett. A felhívás értelmében a biztonsági őrök minden belépő állatot megvizsgálnak, amelyik még nem lényegült át kolbásszá, esetleg sonkává. Ez persze nem könnyű feladat, hiszen a vásáron a Zöld Héttel egy időben kisállat-börze is van, amelyen az aranyhaltól kezdve egészen a zebrapintyig minden jószág előfordult. A szekuritis állatorvosokat szerencsére senki nem viccelte meg egy termesz- vagy méhcsaláddal.

A 80 év alatt 30 millióan fordultak meg a világ legnagyobb zöld vásárában. Idén a látogatók 25 futballpályányi területen tekereghettek a sorok között, természetesen az utolsó négyzetméterig igényesen berendezett vásárcsarnokokban, azokban is több szinten. Ekkora területen persze elfér a tizenötezer tulipánnal és nárcisszal sűrűn beültetett mező csakúgy, mint a kétezer illatos növényből álló mediterrán kert vagy a huszonötezer szál virággal díszített virágcsarnok.

A kiállítók kétharmada idén ugyan német, ennek ellenére a vásár hangsúlyosan nemzetközi. A legnagyobb külföldi kiállító - külön csarnokkal - Oroszország.

A hatezer négyzetmétert bérlő szuperhatalom ezúttal nem nyers erővel hanem főtt ételekkel hódít, mégpedig a hason keresztül támadva gyanútlan áldozatát. Az erre fogékonyak huszonkét régió kosztját ismerhetik meg, a Balti-tengertől egészen Szibériáig.

Természetesen az EU új tagállamai között ott virít a magyar pavilon is, Csehországgal osztozva a kiállítócsarnokon. Idén főleg a vendéglátásban jeleskedtünk: valódi Tscharda épült, bajszos pincérekkel, minikondéros gulaschsuppéval, helyben sütött lángossal, gazdag borválasztékkal. A Bioméz című stand ars poeticája egyértelmű, ezzel szemben a FruitCafé stand neve megmozgatja az ember fantáziáját. Az FVM által fenntartott Agrármarketing Centrum idén nem hozott mást, mint saját magát: standját színes prospektustömeggel és németül folyékonyan magyarázó, dekoratív marketinges lányokkal bélelve. Az egyetlen magyarnak hitt kiállítóról, a Szegedi Paprika AG-ról is kiderült, hogy német, csak a nevezett magyar cég termékeit forgalmazza külhonban. Bárcsak több lenne a biznisz, mint amennyinek tűnik.

És miért hívják mindezt Zöld Hétnek, vagy magyarul Grüne Wochénak?

Ne higgyük, hogy a természet >> növény >> zöld szín asszociációja ihlette meg 1926-ban az ős-píárosokat. Talán meglepő, de minden a lódenkabáttal kezdődött! A Német Mezőgazdasági Társaság már a 19. század utolsó éveiben Berlinben tartotta téli összejöveteleit. Ilyenkor egy héten keresztül lehetett az utcákon a mezőgazdaságban használatos eszközöket árusítani, illetve részt lehetett venni a különböző parasztrendezvényeken. Így a városban jelentős számú mezőgazda gyűlt össze, a városképet pedig meghatározta a vidéki munkaruha, a zöld overall és lódenkabát színe. 1926-ban a Berlini Idegenforgalmi Iroda egy munkatársának jutott eszébe, hogy ha már a városban vannak a zöldkabátosok, akkor rendezzenek számukra bemutatkozási lehetőséget is: ebből lett aztán a Zöld Hét. A szellemes nevet az újságírók aggatták a rendezvényre.