Történelme

A jelenlegi Ausztria földje Európa legrégebben lakott területei közé tartozik: már az őskőkorszakban éltek itt emberek. A vaskorból a hallstatti kultúra nyomait fedezték fel.

Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is.

 Római és germán uralom

Időszámításunk előtt 15-ben rómaiak foglalták el, Augustus császár légiói a Duna vonaláig jutottak előre. A rómaiak megalapították Noricum provinciát.

A népvándorlás hatásásra az 5. századtól kezdve a medencékben szlávok telepedtek le, a Keleti-Alpok vidékét pedig germán törzsek szállták meg. Az Alpok nyugati térségében és a Duna mentén bajorok vagy bajuvárok telepedtek meg.

Nagy Károly idején az egész területet a Frank Birodalomhoz csatolták. A birodalomban a keleti tartományok őrzésére hozták létre az őrgrófságokat, markokat. Ilyen határvédő grófság volt Marchia Orientalis vagy Ostmark is.

A bajorok területe önálló törzsi hercegséggé vált, és a kalandozó magyar seregek támadásainak célpontja. I. (Nagy) Ottó német király Lech-mezei győzelme (955) után szervezték meg az Ostmark határtartományt, Karintia, Stájerország, Krajna őrgrófságokat.

Babenberg-dinasztia (976-1246)

II. Ottó császár (961/73-983) a keleti határvidéket a bajor Babenberg Lipót őrgrófnak adományozta mint birodalmi hűbérbirtokot. A terület neve a 10. századtól kezdve már Ostarrichi, azaz Keleti Birodalom. I. Barbarossa Frigyes császár 1156-ban az őrgrófságot hercegséggé nyílvánította és a Babenberg-dinasztia megerősítette uralmát. II. Harcias Frigyes herceg a a IV. Béla magyar király elleni ütközetben a Lajta mentén életét vesztette, így 1246-ban kihalt a dinasztia.

II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar király egyarán igényt tartott a Babenberg-család területeire, végül IV. Ince pápa a következőképpen osztotta el a vidéket: Ottokár kapta Ausztria, Traungau, Alsó-Ausztria és Salzkammergut földjét, míg V. István, Béla fia örökölte Stájerországot.

A német fejedelmek azonban nem adtak bizalmat Ottokárnak, helyette Habsburg Rudolf gróf kapta a német királyi címet (I. Rudolf, 1273–1291).

Habsburg-dinasztia (1246–1918)

II. Ottokár 1278-ban a morvamezei csatában vereséget szenvedett Habsburg Rudolf (1278–1291) és IV. Kun László magyar király egyesült seregeitől, és maga is elesett az ütközetben. E győzelemmel kezdődött a habsburgok felemelkedése. 1278-ban Habsburg Rudolf megszerezte az osztrák hercegséget, majd a 14. százdban Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Voralberget, ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok.

1282–1368 Karintia megszerzése, Tirol mint adomány elnyerése, Vorarlberg megvásárlása

1438–1439 V. Albert az első Habsburg német-római császár

1477 Miksa herceg és Burgundiai Mária házassága révén uralom alá kerül Németalföld és Burgundia, Hunyadi Mátyás harcai, Bécs elfoglalása (1485)

1491 a Habsburgok egyesítik az örökös tartományokat (Erbländer)

1493–1519 I. Miksa felvirágoztatta az országot, fia V. Károly Kasztiliai Johanna révén megszerzi a spanyol trónt, I. Ferdinánd a cseh, Habsburg Mária pedig a magyar koronát

1519–1556 V. Károly német-római császár, spanyol király

1529 a török megostromolja Bécset

1556 V. Károly lemond, a birodalom kettészakad: a német-római császár szintén Ferdinánd, a spanyol földek uralkodója II. Fülöp

1576 II. Rudolf ellenreformációja nyomán ismét hódít a katolikus egyház

1618–1648 30 éves háború, a hatalmi pozíció gyengül

1663–1699 török elleni háborúk. Montecuccoli győzelme Szentgotthárdnál, Savoyai Jenö (Prinz Eugen von Savoyen) hadvezér győzelmei, I. Lipót uralkodása, 1699 karlócai béke

1701–1714 spanyol örökösödési háború, a Bourbonoké a spanyol trón

1713 Pragmatica Sanctio, VI. Károly biztosítja a leányági örökösödést és az örökös tartományok oszthatatlanságát

1740–1780 Mária Terézia reformjai, állam-, pénz-, oktatás-, hadügy

1780–1790 II. József reformjai, államnyelv a német, jobbágy- és türelmi rendelet

1797–1814 napóleoni háborúk, I. Ferenc osztrák császár leteszi a névleges német-római császári címet, franciák elleni koalíciós győzelmek

1814–1815 a Bécsi Kongresszuson kialakítják Európa új rendjét, Ausztria a Német Szövetség birtoka, létrejön a Szent Szövetség

1848–1849 I. Ferdinánd átadja trónját I. Ferenc Józsefnek, a forradalom leverése 1849–1866 a császár megszilárdítja az abszolutizmus rendszerét, lemond olasz területeiről, külügyminisztere: Alexander Bach 1867 kiegyezés, közös államszövetség, közös uralkodó, az Osztrák–Magyar Monarchia kezdete 1914–1918 Ferenc Ferdinánd ellen merénylet Szarajevóban, az I. világháború, Ferenc József halála, a Monarchia szétesik, I. Károly trónfosztása.

 Az első köztársaság kora (1918–1945)

1916-ban I. Ferenc József halálakor az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása megkezdődött. A császárt követő I. Károly 2 évvel később lemondásra kényszerült.

1918. november 12-én az osztrák ideiglenes nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. 1920-ban a Saint-Germainben meghozott béke megtiltotta Ausztriának a Németországgal való egyesülést. Új alkotmányt írtak, melyben az országot szövetségi állammá alakították át.

A kormányzó Szociáldemokrata Párt nem tudott megküzdeni a gazdasági válság nehézségeivel, így az 1930-as években egyre erősödött a nacionalista előretörés. Engelbert Dolfuss kancellár (1932–34) felfüggesztette az alkotmányt, majd betiltotta a pártokat és fasiszta mintára szövetségi alkotmányt fogadtatott el.

Utódja, Karl Schuschnigg kancellár (1934–1938) nem tudta megőrizni az állam függetlenségét, 1938. március 12-én a német hadsereg bevonult Ausztriába, s másnap Hitler az ún. Anschluss-szal beolvasztotta birodalmába az országot.

 A második köztársaság kora (1945 után)

1945-ben az új ideiglenes kormány újra hatályba helyezte a szövetségi alkotmányt. A második világháború befejeztével a győztes nagyhatalmak csapatai elfoglalták és egy évtizeden át megszállva tartották Ausztriát, és négy megszállási övezetre osztották.

1955. április 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszakapta szuverenitását. A szerződés megtiltotta az államnak a Németországgal való gazdasági és politikai egyesülést és a fegyverkezést. A hadseregek kivonulása után Ausztria örökös semlegességét alkotmányban rögzítették.

1945–1966 között az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt koalíciója vezette az országot. 1955-ben az ENSZ, majd 1960-ban az EFTA tagja lett.

1989-ben Ausztria kérelmezte felvételét az Európai Unióba. 1994-ben a lakosság népszavazással jóváhagyta a csatlakozást. 1995. január 1. óta az Unió tagja.